Sziasztok!
Érdemes megnézni a
szereplők modult, mivel 2012 decemberében járunk!
A
történet fejezetcímeit az I Wish című számból szedem.
Valamikor teljes mondatot, valamikor lehet, hogy csak egy szót ragadok ki a
szövegből címnek. És annyit elárulok, hogy az I Wish számhoz
sok köze lesz a történetnek, viszont az egyes fejezet címeknek nem mindig lesz
köze a számhoz!!!
Mivel ez csak
prológus, így nem lesz olyan hosszú, mint a fejezetek lesznek! De azért jó
olvasást!
MissMe
Nehéz elbúcsúzni
Amerikától, de legfőképp az otthonomtól. Itt születtem, és minden emlékem
ezekhez a helyekhez köt. Minden, és mindenki hiányozni fog ezalatt a három hét
alatt - hiába jövök pár napra haza ünnepekkor.
- Ideje lenne
hazamenni. Tudod, holnap One Direction - emlékeztet a menedzserem hirtelen
a semmiből. Bár nem látom, tudom, hogy ő az. Felé fordulok, és bólintok.
Ő az egyetlen, aki
elutazik velem Londonba, és mindenhova velem tart. Ő a támaszom: meghallgat,
bármilyen problémám is van. Ő tisztában van azzal, hogy mennyire fáradt tudok
lenni a nap végére. Ő tudja, hogy mit miért csinálok, ezért gyakran jobban ért
meg, mint a szüleim. Nekik is sokat köszönhetek,... szinte mindent. Ahol épp
most tartok, azt is nekik. Viszont nem hittem volna még egy évvel ezelőtt, hogy
ilyen munkám lesz. Először úgy volt, hogy táncot tanítok olyanoknak, akik
szeretnének, de nem tudnak. De aztán az egész életem felfordult. Több híresség
megkért, hogy a koncertjük alatt legyünk háttértáncosok. Rá pár hónapra
klippekben táncoltunk már. És most ott tartunk, hogy a One Direction-nek fogom
rendezni a klipjét...
Egyszer csak az tűnt
fel, hogy Charlotte - a menedzserem -, kezeit csipőre rakja. És ezzel talán
tudja, hogy kirángatott gondolkozásomból.
- Mi lesz a holnapi
program? - kérdezem talán még mindig egy kicsit kábán. Vagy próbán voltam egész
nap, vagy a szomszédos kajáldába - és az nem sokszor fordult elő. A barátnőm
elmosolyodik, és válaszol nekem:
- Szerintem,
azt később elmondom - jegyzi meg, és én fölállok miután befejezi.
Sétálok a kijárat felé, és Char is velem tart.
Lépéseink
hallatszódnak a lenyugvó város utcáin, és bennem csak egy gondolat fészkelt el:
mégiscsak öt srácról van szó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése