4. fejezet: Never do it

Sziasztok!

Hoztam a fejezetet :) A címet ugyanaz gondolja, aki az előzőt is. Többet nem árulok el. A fejezetről csak annyit, hogy ez az első próba, ami egy kicsit másképp alakul, mint ahogyan a lány tervezte :) Akit érdekel az olvassa :)

Ahogyan látom, körülbelül 10-en olvasnak el egy részt, ami nagyon jó! Köszönöm! Az 1000-et is már túlléptük. Love you all! <3

És, mint láthattátok elindítottam egy szavazást. Az 'Ahogyan akarod' nálam a mindegyet jelenti. Csakhogy ne az legyen, hogy mindenki arra kattint. Az alapján döntöm el, hogy a továbbiakban írjak-e Charlotte szemszögéből :)

És egy kis spoiler a következő fejezetről: a két főszereplő között meg lesz az első szikra. (Ha eddig nem lett volna)

Remélem a fejezet tetszeni fog,

MissMe 

A tükörben látom magunkat, ahogyan mind egy ütemre táncolunk. Vagy tucatnyi lány van pár lépéssel mögöttem, és próbálják megjegyezni, amit mutatok nekik. Megtörlöm kezemmel a homlokom, így kissé jobban érzem magam, egy kis verejték megszabadulása után. Egy új lépés mutatása közben látom, hogy bejönnek az ajtón. Méghozzá a One Direction tagjai – mind az öten. Látom rajtuk, hogy nem számítottak erre. Nem tudnak arról, hogy közben a koncertekre is próbálunk. Pedig azt is kell, mert három hét kihagyás rettentően sok lenne. Ezért is hoztam el a lányokat magammal.

Odasietek hozzájuk, mielőtt elhagynák a helyszínt – vagy bármit is csinálnának. Leparkolok a fiúk elé, de mielőtt még bármit mondhatnék, Louis szólal meg:

- 11-re beszéltük meg a próbát, nem? - kérdezi meg tőlem, kicsit értetlenkedve. Néhány fiú lopva pillant a lányokra, akik még mindig gyakorolnak – vagy éppen nem fogják fel, hogy kik vannak itt.

- De igen – mondom, majd egy mély levegőt veszek. Ránézek a falon csüngő órára, és az óra már tényleg annyit mutat. Az a két óra gyakorlás olyan gyorsan elment, hogy észrevehetetlen volt – De azért megmutathatjuk eddigi munkánkat? - kérdezem meg tőlük felvetve az ötletet, hogy nézzék meg. Nagyon pontosan veszünk mindent, így a próbák végére is olyanok vagyunk már, mint akik gyakorlottak. Annyi biztos, hogy másnap lehetséges a felejtés, de egy gyakorlás után már biztosan mindenkinek rémlik, minden mozdulat.

- Naná! - válaszol valaki így, valaki hasonlóan. Visszamegyek a lányokhoz, és látom egy-két arcon, hogy nem számítottak erre, hogy találkozni fognak velük. Igaz, mondtam nekik, hogy számíthatnak rájuk.

Beindítottam a magnót, és beálltam én a lányok közé. Rihanna legújabb száma megy alatta, ami azért nem furcsa, mert az ő koncertjén fel fogunk lépni. Rihanna tél végi koncertje februártól több, mint egy hónapig fog tartani. Egy teljes turnén leszünk, és mindegyiken táncolni fogunk. Ezért rendesen eddzük magunkat – még a januári hónapokra is, ott se maradunk tétlenek.

A gyakorláskor nagyon jó, ha tükör van előttünk. Így biztosan egy ütemben leszünk. Mert nem csak a tánccal kell ütembe lenni, hanem a többi emberrel együtt. A tánc elején mindenki ugyanazt táncolja, majd úgy, mint az énekben itt is átmegyünk kánonban. A refrénben ismét eggyé válik a csapat. És itt fejeztük be, pontosabban itt jöttek be a fiúk.

- Oké, lányok! Este még gyakorlunk, jók voltatok – tapsolom meg őket, és nem csak a lányok állnak be tapsolni, hanem a One Direction tagjai is. A lányok szétszélednek, majd lassanként, de elhagyják a termet.

Odamegyek a fiúkhoz, és ezt mondom nekik:

- Még egy öt perc talán, és mindenki elmegy. De ha nem vagytok szégyenlősek, akkor elkezdhetjük – mondom a srácoknak, miközben odamegyek a nem messze tőlük lévő italomhoz. Nagy kortyokban iszok a vizes palackból, mert egyrészt jól esik, másrészt elengedhetetlen ehhez a munkához.

- Mit is? - kérdezi Zayn, és én már szóra is nyitom a számat, de nem tudok mondani semmit. Az üveg kupakját visszacsavarom, és lerakom oda, ahol eredetileg volt. Táncolni... igen, csakhogy ebbe nem egyeztek bele.

- Kinek az ötlete volt az, hogy én legyek a rendező? - kérdezem meg tőlük. Bár tartottam attól, hogy túl nyersen szólaltam meg, de szerencsére nem. Én eredetileg koreográfus vagyok, tehát ahhoz jobban értek, mint bármi máshoz. A fiúk rögtön mondják:

- A menedzserünké – válaszolnak mindannyian, és végigfuttatom mindenkin a tekintetem. Kérdőn nézek rájuk, mert nem igazán tudom eldönteni, hogy most mi van. Liam szólal meg pár titkos szóváltás után:

- És azt mondta, minden elképzelésedet el kell fogadnunk, és be kell tartanunk – mondja a látszólag legérettebbnek tűnő tag.

- Akkor nincs mit vitatnunk – jegyzem meg mosolyogva, és örültem, hogy az ötlet mégiscsak megmarad. Rendezőként még nem ismert meg a világ, éppen ezért szeretnék a lehető legtöbbet kihozni belőle, és mégiscsak izgulok, milyen lesz a hozzáállása a rajongóknak.

Odasétálok, a ma már szinte szokásosnak tűnő helyemre, a terem közepére. Van amelyik fiú jön, és hallgat a menedzserére, van aki fél az ötlettől, van aki zavarában beletúr a hajába. Egy hét múlva már profi táncosok lesznek, tudom.

- Volt már koreográfusotok? - kérdezem feléjük fordulva, és mindannyian megrázták a fejüket.

- Csak az x-faktorba, de ott nem kellett megerőltetnünk magunkat tánc téren – jegyzi meg Niall, és én bólogatok, miszerint megértettem. Bár az x-faktort nem igazán néztem, és ha láttam, akkor inkább az emrikai adásokat néztem. Nem sokszor táncoltak benne, az énekes meg még annyira nem. Voltak háttértáncosok és végezték a dolgukat.

- Oké, akkor kezdjük – mondom, összecsapja a kezemet, és felkészültem az első próbára – Mindenki táncoljon, ahogyan tud – mondom, de közben sétálok a magnóhoz, és bekapcsolok egy zenét. Van benne pörgős rész, van benne lassú, zongorás rész is. Ezzel a dallammal meg tudom állapítani, hogy miben jobbak.

Visszamegyek a srácokhoz, de ők nem mozdulnak. Azt várják, hogy a másik kezdje. Niall elkezd táncolni az ütősebb dallamra, de aztán abbahagyja, mert úgy gondolja, ez nem volt jó. Semelyikük sem akar megmozdulni, de mikor lassú rész közeledik, odajön Louis hozzám:

- Na, én megmutatom táncos tudásomat – mondja, és mint ahogyan szokás, egyik kezét a derekamra rakja, másik kezét a kezembe fúrja, és elkezdtünk táncolni. Annyiból állt, hogy megpörgetett, majd a hátamra rakva kezét eldöntött. Mint a táncok végén szokás.

- Már csak egy rózsa kéne a számba – jegyzi meg, majd kiegyenesedett háttal, engem is segít visszaküzdeni a stabil helyzetembe.

- Én úgy gondolom, nektek a lassúzás menne a legjobban – mondom félénken, mert a múltkor sem igazán rajongtak ennek az ötletnek. Bár tudom, hogy a menedzser már mondta a fiúknak, hogy hallgasson rám, de attól még van beleszólásuk. Nem vagyok az a fajta, aki kiélvezi ezt a helyzetet.

Niall az, aki megszólal legközelebb:

- Oké, én Zayn-nel leszek – szólal meg, és odamegy az említett személyhez. Csak egy gond volt ezzel, mindegyikük a fiú szerepet akarta betölteni, így nem mentek semmire. Elnevették magukat, de ezen én sem tudtam nem nevetni. Harry Liam-hez csatlakozott, Louis pedig engem kért fel táncra. Bár látszott rajtuk, hogy elhülyéskedik, de nem is táncolnak rosszul. Ez jó alap.

Nekem és a csíkos pólós srácnak volt a legkönnyebb dolgunk, mivel mi ellentétes nemek volt. Mi bírtuk legtovább, de aztán Louis is feladta, és nem tehettem mást, én is lerogytam a talajra. Térdeim közé temetve az arcomat, alig bírtam megállni a nevetést. Liam például kinyitotta az ajtót, így levegőt kapva a teremre. De például a lőtt sérós srác teljesen elfeküdt a földön, és csak azt lehetett látni, hogy rázkódva nevet.

- Mit szólnátok, ha lányokkal csinálnátok ezt? - nyomom meg erősebben a lányok szót. Bármit mondok, vagy csinálok, ki tudják parodizálni. Ami nem gond, mert egyrészt nevetni lehet rajta, másrészt nem lehet megharagudni rájuk.

- Nem tudom

- Talán

- Mindegy – hasonló válaszok jönnek, de én elmosolyodom, és kérlelően nézek rájuk. Csak azért, hogy ki tudják mondani, nem olyan rossz ötlet. Liam óta visszajött, és ő is leült közénk. Mint a tábortűznél, csak éppen tűz nélkül.

- Jó. Legyen – mondják, majd tapssal jutalmazom őket, amiért kinyögik.

Az ajtó becsapódó hangját hallom meg, és mikor odafordulok, Charlotte-t pillantom meg. Zavart pillantással a karórájára néz, aztán végigfuttatja szemét a fiúkon, majd rám néz.

- Az egy óra gyakorlás már letelt, de elmegye... - mondja, és nyitja már ki az ajtót, hogy elmenjen. Sosem volt az a fajta, aki végignézi a próbáimat. Ha jól emlékszem, akkor eddig még nem is nézte meg egyetlen próbámat sem. Ha a teremben volt, akkor is a telefonjával babrál.

- Charlotte, maradhatsz. Végeztünk mára – kiáltom gyorsan utána, mielőtt még elhúzná a csíkot. Megáll az ajtóban, és mintha egy pillanatra elgondolkozna ezen a helyzeten. Megfordul, majd visszalép a terembe. Az ajtó hangos zajjal becsapódik mögötte.

- Srácok! Holnap ugyanígy, ugyanekkor találkozunk – mondom nekik, jelezve, hogy elmehetnek. Szerencsém van, hogy hoztam lányokat, így már helyben is tudunk összeszedni négy lányt – az ötödik én leszek. Már csak az a kérdés: ki lesz a párom?